Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Köznapi gyõzködés Tisztességtelen érvelés, Hulesch Bors, www.prherald.hu, 2006. június 23. A definíció szerint: tisztességtelen érvelési technika az, amely az emberek gondolkodási szokásaival visszaélve igyekszik a másikat meggyõzni. Olyan esetekrõl van szó, ahol az egyik fél próbál „eladni" valamit egy másik félnek, ezt nevezi a szaknyelv „interperszonális meggyõzõ kommunikációnak”. Barátunk síelésbõl megérkezve lelkesen meséli élményeit, s mi is kedvet kapunk e téli sport kipróbálására. Az országgyûlési képviselõ új gazdasági programot terjeszt elõ, s azt megszavazza (vagy nem) a T. Ház. Nagymamánk esküszik, hogy a csirkék manapság már közel sem olyan ízletesek, mint régen, mert halliszttel etetik õket. Neki elhihetjük, hiszen ért az effélékhez. A meggyõzõ kommunikáció azonban nem mindig ilyen egyszerû. Ha a kommunikátor úgy érzi, érvei gyengék, esetleg közönsége igen ellenálló, vagy vele éppen ellentétes nézeteket vall, gyakran (és legtöbbször tudatlanul) tisztességtelen módszerekhez nyúl. A cél szentesíti az eszközt (?), de ha az eszköz tisztasága megkérdõjelezhetõ, akkor a cél is azzá válik. Ezért érdemes csínján bánni az alább közölt technikákkal, illetve felhívni rá a figyelmet, ha valaki mást kapunk azok használatán. Az elsõ, és talán a leggyakrabban alkalmazott technika az érzelmi töltésû szavak használata. Mindannyian rendszeresen élünk ezzel a módszerrel, akarva-akaratlanul, hiszen gyakran beszélünk olyan témákról, melyek számunkra érzelmi jelentõséggel bírnak. Az ember ítélõképességét pedig bizonyítottan gyengíti az erõs érzelmi felindultság. Ezt használja ki nagyon sok szónok, amikor tömeghez beszél (és persze épít a tömegben kialakuló, futótûzszerû reakciókra is). – A fene azokba a mocskos cigányokba, az éjjel megint az ablakom alá vizeltek, sok büdös munkakerülõ, nár nem lehet tõlük kimenni az utcára, mert leütnek, ha meg nem késelnek... – Röviden, azt akarod mondani, hogy valaki, vagy valami tegnap éjjel lepisilte a házad falát és hogy mostanában rossz a közbiztonság, igaz? A technika ellenszere tehát (különösen, ha nem szónok-tömeg viszony áll fenn) az erõs jelzõk, fõnevek, igék (büdös, mocskos, megkéselnek stb.) enyhébbre cserélése, esetleg teljes elhagyása. Ha egy mondatot, szövegrészt ílymódon újrafogalmazunk, közelebb kerülhetünk a valós mondandóhoz. Tisztességtelen dolog kiválasztott példákkal érvelni. Állításainkat gyakran támasztjuk alá úgy, hogy a teljes valóságot csak részben jelenítjük meg. Egy pocsék színházi est után elpanaszoljuk barátainknak, hogy mennyire leromlott mostanában a magyar színház minõsége, sehol egy jó darab, kopottak a színészek, lám, tegnap is milyen gyenge elõadást szenvedtünk végig. Nem volna kevésbé hibás barátunktól, ha azzal vágna vissza, hogy õ viszont több kitûnõ elõadást is látott a közelmúltban, s a Vígszínházban legutóbb mindenki felállva tapsolt. Az egyedi estekre való hivatkozás helyett ilyenkor általánosabb érvényû információkkal illene szolgálni, melyek a szakma egészére, nem pedig kiragadott példákra vonatkoznak (egyre több magyar színész szerepel külföldi produkciókban, a nemzetközi fesztiválokon óriási sikereket aratnak, évtizede játsszák a Macskákat teltházzal). Harmadik technikánk során vitapartnerünk ellentmondás, vagy félreértelmezés segítségével felnagyítja állításunkat. Amikor felhívjuk a figyelmét, hogy egyes katolikus lelkészek nem vetik meg a világi hívságokat, alkoholt fogyasztanak, néha még a cölibátust sem tartják be, partnerünk már úgy cáfolja meg állításunkat, mintha mi az összes lelkészt inkrimináltuk volna (a cáfolat nem különösebben nehéz, hiszen egy „minden" állítás lerombolására egyetlen ellenpélda is elegendõ). A teendõ: ismételjük meg szerényebb, nem minden lelkészt magában foglaló állításunkat. Egyetlen érv cáfolatát kivédhetjük szofista fordulattal is. Ha példákat sorolunk a szorgalmasan dolgozó, becsületes erdélyi magyarokról, partnerünk egy kézlegyintéssel elsöpörheti érveinket, mondván: „A kivétel erõsíti a szabályt". Ugye gyakran hallunk ilyesmit, pedig ennek az aranyköpésnek valóban semmi értelme, hiszen eredetileg azt jelenti: „Egy szabálynak az a próbája, ha megnézzük róla a kivételeket is". Ha szólásmondás-szerû érveket hallunk, azok általánosan elfogadott igazságtartalma miatt hajlamosak vagyunk elfogadni õket (hacsak nem vagyunk személyesen érdekeltek). Elemezzük hát a kifejezést, s bizonyítsuk be, hogy nem igaz. Csalárd módszer azért javasolni elfogadásra egy álláspontot, mert az a két véglet közötti közép. Amikor ezt tesszük, engedékenynek tûnünk, ami elõnyös tulajdonság. Ab ovo nem szép dolog egy probléma megoldásait két végletként feltûntetni (erre még visszatérünk), s csalás e két véglet közé elhelyezni a magunk álláspontját. Szinte bizonyos ugyanis, hogy minden álláspont feltûntethetõ két szélsõség közti kompromisszumként. Mai utolsó (hatodik) csalárd érvelési technikánk rámutatni az érvelés logikai helyességére, miközben az alapfeltevések kétes, vagy valótlan állítások. Ha feltesszük, hogy minden liberális értelmiségit a pénz- és hatalomvágy hajt, akkor nem nehéz bebizonyítani, hogy egy liberális párti vezetõ mohó, törtetõ gazember. Ez esetben fel kell hívnunk vitapartnerünk figyelmét, hogy nem a formális logikát, hanem az eredeti állítás hamisságát kifogásoljuk. Hulesch Bors Köznapi gyõzködés, Tisztességtelen érvelés, Hulesch Bors, www.prherald.hu, 2006. június 23.